teszt

[vc_row][vc_column][vc_custom_heading text=”Személyes utam” font_container=”tag:h2|text_align:left|color:%2374a9b0″ use_theme_fonts=”yes”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/3″][vc_single_image image=”2003″ img_size=”large” alignment=”center”][/vc_column][vc_column width=”2/3″][vc_column_text]

Azok számára, akiknek mondhatok bármit, és már tudnak is mindent: 1968. augusztus 17-én, hajnali fél 3 körül születtem Baján. Szakmai munkám egyik legnagyobb sikerének könyvelem el, hogy az a – ma 70 feletti – nőgyógyász, akinél édesanyám hajdan szült engem, nyugdíjas “materiateistaként” valahogy kézbevette a “Mit üzen a tested?” című könyvemet, s azóta hosszasan elbeszélget a magánpácienseivel, igyekszik megérteni a betegségek lelki oldalát (holott, ebben sosem hitt azelőtt), és rájött, hogy így jobban gyógyulnak a hölgyek…

Életem első negyedét (0-18) Baján töltöttem. Szüleim, akiknek nemrég ünnepeltük 50-ik házassági évfordulóját, szeretettel és nagy gondossággal neveltek. Utólag, az évtizedek távlatából nézve, mosolyogva el-eltűnődünk azon is, milyen lelki sebesüléseket, féloldalasságokat, miféle kisebb-nagyobb traumákat sikerült a legteljesebb jóindulattal rám testálniuk, ahogy ez általában szokás a szülő-gyerek viszonyban. Maradandónak tűnő sérüléseim: tökéletességre törekvés, megfelelési kényszer, szereplési vágy (az attól való félelemmel együtt), gyakori töprengő-aggodalmas lelkiállapot, halkszavúság, konfliktus-kerülés, melankóliára való hajlam. Abbéli igyekezetem, hogy mindezeket megéljem, s rajtuk valamiképp túljussak, nagyszerű hajtóerőnek bizonyult az életben.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”2004″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Életem második negyedét (18-36) Pécsett töltöttem. Ha visszagondolok múltam egynémely kiemelkedően boldog pillanatára, az egyik, ami beugrik, hogy jövünk haza az orvosegyetemi felvételiről apám Skoda 120L típusú autójában (ekkor én már tudom, hogy felvettek), letekerem a hátsó ablakot, és élvezem a lágy, napfénnyel keveredő szelet, miközben tökéletesen szabadnak és végtelen lehetőségek birtokosának érzem magam. A pécsi évek azután, szép sorjában mindent odaadtak, amit vártam tőlük: önállóságot, szellemi és szerelmi kalandokat, az orvossá válás büszkeségét, a pályakezdés csodálatos gyötrelmeit, a katonaság életre szóló marhaságát, a tanítás örömét, a tudományos kutatás elmélyültségét, a szakmai karrier csillogását.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2005″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Életem harmadik negyedét (36-54) Budapest környékén töltöm. Családot alapítottam, férj és 2 csodás leányzó apukája lettem, s emellett három másik, már felnőtt gyermek nevelőapja. Piliscsabán élünk, szép, nyugodt környezetben, van diófa, hinta, fűnyíró, minden, ami kell.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2007″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Feleségem, Szentesi Szilvi, az intimitás témájával foglalkozik, coaching és terápia formájában, különleges, úttörő módon. Mindketten elhivatott, alkotói lázban égő, “világmegváltó” ügyekben sürgölődő emberek vagyunk, úgyhogy néha kicsit aggódva pillantok bele a jövő kristálygömbjébe, melyben valamelyik lányom egy ifjú pszichiáter kollégám díványán éppen ezt motyogja elrévedezve: “A szüleim elég furák voltak… Nem túl sok időt töltöttek otthon, akkor is gyakran teljesen bele voltak borulva valami hű-de-fontos-és-sürgős témába.” Ilyenkor hozzáképzelem még ezt is: “Ezzel együtt, imádtam apámat, és tudtam, ő is nagyon szeret bennünket. Gyakran öleltük meg egymást, és rengeteget nevettünk, bohóckodtunk együtt, mindig ki tudott találni valamit, amin elszórakoztunk…”

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2006″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Életem negyedik negyedét (54-72) csendesebb, egyszerűbb környezetben képzelem el, kevesebb szerepléssel, több szemlélődéssel, kertészkedéssel, olvasással, írással, festéssel, szobrászkodással, zenéléssel, a fiatalok támogatásával. Ami pedig az ötödik negyedet illeti, szeretném majd mélyen megérteni és átélni, mit jelent az, hogy: minden nap ajándék.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2008″ img_size=”large” alignment=”center”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_custom_heading text=”Szakmai utam” font_container=”tag:h2|text_align:left|color:%2374a9b0″ use_theme_fonts=”yes”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/3″][vc_single_image image=”2013″ img_size=”large” alignment=”center”][/vc_column][vc_column width=”2/3″][vc_column_text]

Orvos vagyok, pszichiáter és pszichoterapeuta. Pályám első éveiben – 25 évvel ezelőtt – hagyományos elmeosztályokon dolgoztam, ahol nem éreztem túl jól magam, de visszatekintve, ez az időszak rendkívül hasznosnak bizonyult és különös tapasztalatokhoz juttatott az emberi lélek működésével és zavaraival kapcsolatban.

Emellett elkezdtem tanítani a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, hallgatóból tanárrá válva ekkor kezdődött oktatói és előadói pályafutásom. Pszichológiai és szociológiai jellegű tantárgyakban mélyültem el, és éveket szántam rá, hogy csiszoljam, finomítsam magamban, mit és hogyan érdemes tanítani, hogy annak igazán értelme legyen.

Ezzel párhuzamosan kutatásba fogtam, és közel 8 évnyi anyaggyűjtés, rendszerezés és publikálás után Ph.D. címet szereztem az alternatív/komplementer gyógyászat szociológiai és pszichológiai összefüggéseinek témakörében. Később megbízást kaptam az egyetemtől, hogy megalapítsam az ország első, komplementer medicinával foglalkozó tanszékét, melyet évekig vezettem. Olyan, akkoriban úttörőnek számító kezdeményezésekbe fogtunk, mint a “természetes élet- és gyógymódok tanácsadója” másoddiplomás képzés beindítása. Szerettem ezt a munkát, inspiráló volt érett, felnőtt, használható tudásra szomjazó embereknek tanítani a pszichoterápiás és természetgyógyászati alapokat, együtt gyakorolni az önismeretet, kommunikációt, odafigyelést, tanácsadást.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”2015″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Mindeközben egyéni pszichoterápiás praxist folytattam, önismereti pszichodráma csoportokat vezettem, később pedig a vállalati tréningek és a vezetői coaching világába is belemerültem. Mindez rengeteg tapasztalatot hozott a különféle emberekkel, csoportokkal, helyzetekkel való bánás területén, de továbbra is nyugtalanságot éreztem azzal kapcsolatban, hogy mi is a legfontosabb szakmai irány, távlati cél, életfeladat számomra.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2016″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Több, mint 10 éve, hogy találkoztam a szomato-pszichoterápiával, amelyről csak valamivel később bizonyosodott be, milyen fontos impulzust adott. A test-orientált pszichoterápia a mélységet, a dinamizmust, az átütő hatékonyság ígéretét hozta terápiás és tréneri munkámba. Sok száz óra külföldi és hazai továbbképzés eredményeként lett egyfajta gyakorlatias rálátásom a test és a lélek terápiás összekapcsolásának jelentőségére.

Társaimmal megalapítottuk a Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesületet, melynek 3 évig elnöke is voltam. A civil szervezetek működtetésének összes nehézségével együtt ez csodálatos időszak volt. Letettük névjegyünket a hazai szakmai palettán, sok száz ember fordult meg tanfolyamainkon, tréningjeinken, mindenhol lelkes, csillogó szemek kísértek.[/vc_column_text][vc_single_image image=”2018″ img_size=”large” alignment=”center”][vc_column_text]

Az elmúlt évek során három könyvet írtam, ebből kettő (“Mit üzen a tested?” 2003 és “Mit üzen a lelked?” 2006) kereskedelmi forgalomba került, és hamar bestseller lett. A harmadik (“A Gyógyító Játék vezetése”) tankönyvként segíti a szomatodráma módszerével ismerkedőket.
Mostanában elsősorban előadások, tanfolyamok és szakmai továbbképzések tartásával, egyéni konzultációkkal, írással és a szomatodráma közösség gondozásával töltöm az időmet. Sok különleges tapasztalat, mély felismerés, “csodás” gyógyulás és sok barátságos, nyitott, lelkes ember vesz körül, nem is kívánhatnék magamnak szebb, jobb munkát.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”2020″ img_size=”large” alignment=”center”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]